Norvégia természetföldrajza

 

Európa legészakibb, legkeskenyebb, és leghosszabb állama. Mintegy 150.000 apró, sziklás szigete van. Norvégiához tartozik a Jan Mayen –sziget ( Norvégia és Grönland között van), a Spitzbergák (Svalbard, melynek 4/5-ét állandó hó és jég borítja), a Bouvet-sziget az Atlanti-óceán déli részén és az I.Péter-sziget a Csendes-óceánon, ezen kívül pedig jogot formál az antarktiszi Maud királynő földre is (ahol Troll nevű állandó kutatóállomás működik).

 

Határai:

- Ny-ról és D-ről a Norvég-tenger, az Északi-tenger és a Skagerrak,

- É-ról a Barents-tenger

- K-ről Svédország, Finnország, Oroszország.

 

A 4,4 milliónyi lakos 75%-a a 15 km széles partmenti sávban él  belső része gyéren lakott. A hegyvidék nagyrésze vidda, ami ritkán lakott, sokszor teljesen lakatlan, terméketlen fennsíkot jelent.

 

Felszíne:

A Kaledóniai-hegységrendszer tagja a Skandináv-hegység. Gránitból, zöldpalából, metamorf kőzetekből épül fel.   A Lofoten-sziget hegygerincei is gránitból épülnek fel. A hegységben 2000 m feletti csúcsokat is találunk ilyen a Glittertind, Snohetta, Galdhøpiggen. A Jeges-tenger felé haladva a hegység fokozatosan alacsonyodik. Óriás jégmezője a Josteldalsbreen és a Jotunheimen. Európa legnagyobb platógleccsere is itt található a Svartisen-gleccser. A Grønligrotten mészkőbarlang a világ hideg égövi területeinek legnagyobb barlangja. Norvégia legjellegzetesebb képződményei a fjordok. A fjordok vize mindig 2-3 fokkal melegebb a környezeténél, a mély fjordok bejáratát ugyanis sziklaküszöbök magasítják, így a Golf-áramlat meleg vize behatol az öbölbe, a mélyebb rétegek hideg vize viszont nem. Mély és nagy fjordja a Sogne-fjord és a Hardanger-fjord. A belföldi szállítás 2/3-da vizi úton történik. Norvégia területének 75%-a terméketlen, mezőgazdasági termelés az Oslói- és Trondheimi-medencében valamint a fjordok partján zajlik. Itt búzát termesztenek, a Lofoten-szigeten rozst.

 

Vízrajza:

A folyók rövidek, a sok csapadék miatt bővizűek. Leghosszabb folyója a Glomma. Legnagyobb tava a Mjøsa-tó. A Hornindalsvatn-tó 514 m mély és ezzel Európa legmélyebb tava- fjord volt, de hegyomlás miatt tó lett.

 

Norvégia nevezetes természeti jelenségeiről, északon az éjféli napról (a Nap 24 órán keresztül látható az égen, május közepétől július végéig) és a sarki fényről.

 

Norvégia tájegységei

A nyugati part

A mély és keskeny fjordok meredek hegyoldalak között kanyarognak, a hegyek magasából káprázatos vízesések zúdulnak alá. Feltétlenül el kell látogatnia Bergen és Stavanger városaiba is, ahol egymás mellett éli életét a különféle színű elbűvölő faházakból álló óváros és a forgalmas kikötőnek valamint az olajfeldolgozó üzemeknek otthont adó modern ipari negyed. 

 

Közép-Norvégia

Közép-Norvégia kulcsszerepet töltött be az ország történelmében. Az 1030-ban Stiklestadnál zajlott csata fordulópontot jelentett Norvégia lakosságának keresztény hitre térítésében. Nidaros, mai nevén Trondheim, az ország politikai, gazdasági és vallási  központjaként működött, mindemellett a középkorban több mint 400 évig zarándokok úticélja is volt. Trondheimtől keletre fekszik a rendkívül jó állapotban fennmaradt bányászváros, Røros. Az egyedülálló templomáról és néhány száz elragadó faépületéről nevezetes települést az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. 

 

Észak-Norvégia

Észak-Norvégiában láthatjuk a Lofot-szigetcsoport monumentális sziklaképződményeit, a mélyvizű fjordokat, a hóborította hegycsúcsokat, a harmatos réteket és a hatalmas síkságokat. Találkozhatunk itt észak őslakóival, a számikkal. A Golf-áramlat jótékony hatásának köszönhetően Norvégia partvidékére – északi fekvése ellenére – enyhe éghajlat jellemző.

 

Dél-Norvégia 

A biztonságos kikötők nélkülözhetetlenek voltak a régi korok kereskedői és halászai számára, az évek során aztán ezek a tengermelléki menedékek fokozatosan létfontosságú kereskedelmi és kulturális központokká alakultak át. Nyáron a helyi piacok bővelkednek gyümölcsben és zöldségben, és persze mindig kapható friss hal is.

 

Kelet-Norvégia

Kelet-Norvégia változatos domborzattal büszkélkedhet. Sík szántóföldek, lankás rétek és a táj fölé magasodó hegyek egyaránt jellemzőek erre az országrészre. Itt található a főváros, Oslo, és Norvégia legrégibb városa, Tønsberg, valamint a legnagyobb norvég tó, a Mjøsa, és a legmagasabb norvégiai hegy, a Galdhøpiggen (2469 méter) is. Kelet-Norvégia az ország legsűrűbben lakott vidéke, igényes kulturális rendezvények és remek szabadtéri programok sokaságának helyszíne. A térség nagy részét erdő borítja és számtalan tóval találkozhatunk.

 

Talaja: 

- váztalaj

- állandóan fagyott talaj  

- fenyőerdő alatt podzol

 

Éghajlata:

Norvégia földrajzi fekvése ellenére meglepően enyhe az éghajlata. Norvégia a legészakabbra fekvő ország a világon, melynek nem fagynak be partmenti vizei a Golf-áramlásnak köszönhetően. . Oslo téli középhőmérséklete –3,5 C, Bergen januári középhőmérséklete +1,7C. Norvégia éghajlata nagy ingadozásokat mutat évről-évre, különösen a legészakibb részeken, melyek a mérsékelt égöv szélén húzódnak. A legalacsonyabb hőmérsékletet, -51°C-ot, az észak-norvégiai Kárášjohka-Karasjokban mérték. Az éves átlaghőmérséklet a nyugati part mentén mért 8°C és a hegyekben regisztrált fagypont alatti hőmérséklet között ingadozik. A legnagyobb hidegeket januárban és februárban mérik, a legnagyobb melegeket pedig július közepén regisztrálják az ország belsejében. Norvégia éghajlata különbözik a Skandináviára jellemző klímától. A norvég szárazföldet két részre osztó magas hegyvonulat jelentős mennyiségű csapadéktól fosztja meg Kelet-Norvégiát. A hegyektől keletre fekvő részeken lehulló csapadék éves átlaga 300 mm alatt marad. A tenger felől érkező legnagyobb csapadékmennyiség Norvégia nyugati partjai mentén hull, és akár az éves 3 000 mm-t is elérheti. A legfontosabb mezőgazdasági területeken 500 és 1 000 mm között van az éves csapadékmennyiség, és a legtöbb eső júliusban és augusztusban hull.