Norvégia természeti adottságainak köszönhetően, a síelés az egyik legnépszerűbb szabadidős sport az országban. Azt azonban kevesen tudják, hogy ez a sportág itt már sokkal korábban megjelent. 

Az első bizonyíték a síléc létezésére a norvégiai Rodoy mellett 1929-ben felfedezett 4500-5000 éves sziklarajz, ami egy síléceken álló embert ábrázol, egy bottal a kezében. 

A sí kialakulásának legfőbb oka, hogy a mély hóval borított, illetve mocsaras területeken meg akarták könnyíteni a mozgásukat az emberek, aminek elsősorban a hatékonyabb vadászat miatt volt nagy jelentősége. Rájöttek, hogy ha megnövelik a cipőjük felületét, akkor sokkal gyorsabban tudnak haladni, mert kevésbé süllyednek be a hóba vagy a mocsárba. Később ezt a hótalpat fejlesztették tovább, nádat kötöttek rá és a talpat teljesen befedték nyersbőrrel. Aztán a hosszát is növelték, így már nem csak lépni, hanem csúszni is lehetett vele.

A sízés, mint sportos időtöltés ennél sokkal fiatalabb „találmány”, a XVIII. században kezdett elterjedni. Az első síversenyt a feljegyzések szerint az 1700-as évek közepén rendezték svéd és norvég határőrök között, ami inkább a biatlonra hasonlíthatott, mert sífutásból és céllövészetből állt. 1843-at említik a feljegyzések az első civil síverseny időpontjaként, a helyszín szintén Norvégia, Tromsö városa. Egészen a 19. század végéig Norvégiához köthető a sífejlődés összes fontos állomása – 1877-ben megalakult az első síklub Oslóban, majd szépen sorban megalakultak az első síiskolák, megjelentek az első sízéssel foglalkozó szakkönyvek. A „hobbi sízés” lassan meghódította a világ többi havas országát is.

forrás: www.kalandbazis.hu/telen/sieles/a-sieles-tortenete