Istenek/Istennők • Asgard • Mondák • Istenek családfája

A kereszténység megjelenése előtt az északi gemán népek (svédek, dánok, norvégok és izlandiak) közös hitvilággal rendelkeztek, melyet ma skandináv mitológiaként emlegetünk. Bár napjainkban már a norvégok közel 80%-a az evangélikus vallást gyakorolja, az egykori hitvilág kultúrális örökségként mai napig fennmaradt. 

A skandináv teremtéstörténet 
(forrás: wikipedia) 

"Úgy tartják, hogy kezdetben nem volt más csak a káosz, melyből szétvált két ország, Niflheim, az északi jégország, és Muspellheim, a déli tűzország. A jég és a tűz érintkezéséből keletkezett az első déróriás, a hímnős Ymir, aki képes volt saját utódok létrehozására. Belőle keletkeztek az óriások. Ymir táplálója a megolvadt jégből keletkezett tehén, Audhumla volt. Az ő nyelve nyalogatta ki a kősziklából a másik óriást, Burit, akinek későbbi gyermeke született, Bur. Ő egy óriáslányt vett feleségül, majd három fia született, először Odin, majd Vili és Vé. Ezek a fiúk megölték az első déróriás Ymirt, és testéből megteremtették a világot, a húsából jött létre a föld, csontjából a hegyek, véréből a tenger, agyából a felhők, hajából a fák, szemöldökéből pedig az emberek lakta világ, azaz Midgard. Ezt követően a tűzország szikráit feldobták az égre, és így keletkezett a Nap, a Hold és a csillagok. A három fiúból lettek az első Ász-istenek. A déróriások a vérből teremtett tengerbe vesztek, és mindössze egy pár maradt csak életben, akik a világ peremére, északra menekültek, majd ott családot alapítottak. Amikor a három isten egyszer a tengerparton sétált (más változatokban Odin, Loki és Hönir), találtak két fatörzset. Az egyikük életet lehelt beléjük, a másikuk értelmet és mozgáskészséget adott nekik, a harmadik pedig megalkotta az arcukat. Így teremtették az első emberpárt, Askot és Emblát. Az ő nevük jelentése „kőrisfa” és „kicsi szilfa”. Ezt követően az istenek csak kevés figyelmet fordítottak az emberekre, akik így lassan benépesítették egész Midgardot."

A skandináv mitológia világképe
(forrás: wikipedia)

A germánok hite szerint az egész világ egy fa. Ez a fa az írások szerint egy óriási kőrisfa, melynek neve Yggdrasil, és ez az alvilágtól egészen Asgardig, az istenek lakhelyéig, azaz a mennyországig ér fel. Utóbbi a Bifröszt nevű szivárványhídon átkelve közelíthető csak meg, itt található a Valhalla, azaz a hősök csarnoka, ahol a csatában elesett harcosok lelkei gyűlnek össze, és készülnek a végső összecsapásra, amely a Ragnarök alatt következik be. A Valhallában él Heidrun kecske is, aki Odin harcosainak a mézsört adja, melyet a lakomákon isznak. A világfa első gyökere vezet Niflheimbe, a holtak otthonába, amelynek uralkodója Hél, Loki lánya, és a Prózai Edda szerint ez a végső lakhelye az itt a Földön elhunytak többségének. A második gyökér az óriások országába vezet, melyet jég és hó borít, ott van a Mimir-forrás is, azaz a tudás forrása, melyből maga Odin is ivott. Végül a harmadik gyökér a Nornák legokosabbjának, Urdnak forrásáig nyúlik. Ennél a forrásánál az istenek mindennap találkoznak, hogy igazságot osszanak. Valahol délen található Muspell, a tűzóriások birodalma. Az alvilág és a mennyország között található Midgard, ahol az emberek élnek. Midgardot és az Utgardot körülöleli az óceán, ahol Jormungand, a Midgard-kígyó tanyázik. A fa legmagasabb ágán egy arany kakas figyeli a horizontot, hogy figyelmeztesse az isteneket, ha ősi ellenségeik, az óriások támadásra készülnének ellenük. Asgard peremén figyel Heimdall isten is, akinek kürtje egy napon a végső csatára hívja majd az Ász-isteneket azok ellen, akik vesztüket akarják. Az olyan sárkányok (sárkánygyíkok), mint például Nidhogg célja, hogy a világfát elpusztítsák, és ezért annak gyökereit rágják, a Nornák ezt a szent forrásvízzel öntözik, hogy ki ne száradjon.