Egyik reggel a hatalmas erejű Thor felkelvén nem találta a kalapácsát, a Mjölnirt. Felkeltette az összes többi istent és istennőt, és megkérdezte őket, látták-e. Senki sem tudta, hova tűnt a kalapács, és mind megrémültek emiatt. Ugyanis Mjölnir a legerősebb fegyver volt, amivel az istenek rendelkeztek. Féltek, hogy ha ellenségeik megtudják, hogy nincs meg, akkor megtámadják őket, és enélkül képtelenek lesznek védekezni. Lokinak, az ármányosnak volt egy ötlete, hogy ki lophatta el a Mjölnirt. Hogy kiderítse, átváltozott sólyommá és elrepült Thyrmhez, az óriások királyához.

Loki megtudta, hogy Thyrm lopta el a kalapácsot, miközben Thor aludt. Az óriáskirály azt is bevallotta, hogy titkos helyre rejtette, ahol senki sem találhatja meg, és addig nem fogja visszaadni, amíg Freyja, a legszebb istennő mind közül, össze nem házasodik vele. Loki visszarepült Ászgárdba és elmondta, amit hallott. Sokat vitatkoztak, hogy mitévők legyenek, míg aztán arra jutottak, hogy Freyja kénytelen lesz hozzámenni Thyrmhez, és így visszaszerezhetik a Mjölnirt. Már épp az esküvői ruhát készítették Freyjának, mikor Heimdallnak támadt egy ötlete: öltözzön Thor Freyja ruhájába, legyen ő Thyrm felesége. Így könnyen vissza tudják szerezni a Mjölnirt.

Thornak nem tetszett az ötlet, hogy nőnek kell öltöznie, de ellenezte azt is, hogy a gyönyörű Freyja, Thyrm felesége legyen, így végül beleegyezett. Thor álcázásában Loki is segített (mint Freyja kísérője), hogy még hitelesebb legyen. Elindultak Thyrm kastélya felé. Mikor Thor és Loki megérkeztek, a király köszöntötte őket és nagy lakomát tartott a tiszteletükre. A Mennydörgés Istene megevett egy bölényt, egy hálónyi lazacot és megivott hat hordó mézsört is. Thyrm meg is kérdezte, hogy miért eszik ennyit egy ilyen csodálatos szépség, mire Loki azt felelte, hogy azért, mert egy hete nem evett, annyira várta már az esküvőt. Az óriás gondolta, hogy Freyja tényleg szerelmes belé és meg akarta csókolni. Már egész közelvolt az arcához, mikor meglátta vörösen izzó szemét. Megijedt, és megkérdezte Lokit, miért ilyen leendő felesége szeme. Az ármányos könnyedén azt felelte, hogy azért, mivel már egy hete nem aludt, és egy kiadós alvás után visszanyeri majd eredeti színét. A tudatlan óriás ezt a hazugságot is elhitte, és úgy gondolta, hogy ideje már elkezdeni a szertartást. Előhozatta a Mjölnirt, és aztán el is kezdték a szertartást. Thor azonban nem bírt magával. Letépte magáról a menyasszonyi ruhát, megfogta a kalapácsát és először Thyrmet, majd a többi óriást is agyonütötte vele.

Egyszer Loki, Laufey fia unalmában úgy gondolta, hogy levágja Sif haját. Azt gondolta, jó móka lesz. Viszont amikor Thor rájött hogy ő volt a tettes, kis híján összetörte a csontjait. Ekkor Loki megesküdött, hogy meggyőzi a törpéket, hogy csináljanak Sifnek aranyból hajat, ami úgy nő majd mint a rendes haj. Loki elment a törpékhez, Ivaldi fiaihoz, akik a kilenc világban a legismertebb kovácsok voltak. Nem csak aranyhajat tudtak készíteni, hanem ők kovácsolták a Skidbladnirt a hajót és Odin lándzsáját, amit Gungnirnak neveztek. Loki, aki ármányosságáról nagyon is hírhedt volt, a fejét tette rá, hogy az egyik törpe, Eitri képtelen három ilyen különleges kincset készíteni. Eitri felháborodott ezen, és máris a kemencéhez sietett, amelybe először egy malacbőrt tett és azt mondta Brokkrnak - fivérének -, hogy addig ne álljon meg a fújással, amíg ki nem veszi azt, amit a kohóba helyezett. Amikor Brokkr munkához látott, egy légy szállt a kezére és megcsípte. A törpe azonban nem hagyta félbe a munkát, amíg végül be nem fejezte és a testvére ki nem vett a kohóból egy aranysörétű vaddisznót.

 

Ezután egy arany rögöt tett a kemencébe, és azt mondta Brokkrnak, hogy addig fújja megállás nélkül, amíg vissza nem ér. Amikor Eitri elment, a légy ismét Brokkra szállt. De most nem a kezére, hanem a nyakára, és kétszer olyan erősen csípte meg, mint előtte. Még ez sem volt elég ahhoz, hogy megzavarja, így mikor a törpe elkészült, a kohóból egy aranygyűrű került elő, amelyet Draupnirnak, más néven a Cseppentőnek neveztek, amely minden kilencedik éjszakán nyolc magához hasonló gyűrűt cseppent.

 

Végül Eitri vasat tett a kohóba, és azt mondta Brokkrnak, hogy fújja azt, mivel minden tönkremenne, ha akár csak egy pillanatra is abbahagyná a munkát. Ez alkalommal a légy a két szeme közé repült és olyan erősen megcsípte a szemhéját, hogy a vér futott végig a szemén és így semmit sem látott. Felháborodva abbahagyta a munkát, és egyik kezével elzavarta a legyet. Abban a pillanatban Eitri is megjelent és kivette az utolsó kész tárgyat a kohóból, ami nem más volt, mint egy kalapács. Eitri odaadta mindhárom kincset a testvérének Brokkrnak, hogy elvigye őket Ászgárdba, hogy így teljesítsék a fogadás rájuk eső részét.

 

Amikor Loki és Brokkr az Ászok elé vitték a kincseket, az istenek leültek trónjaikra, hogy ítéletet hozzanak a fogadással kapcsolatban. Ez a három isten nem más volt, mint Odin, Thor és Freyr. Odin a Gungnirt, a lándzsát, Thor Sif aranyhaját, Freyr pedig a Skidbladnirt kapta. Miközben Loki átadta a különleges tárgyakat, el is magyarázta, hogy mire  jók: A lándzsa sose tévesztette el célját, a haj magától nő, ha egyszer Sif fejére kerül, a hajó pedig azon nyomban szélre kap, ha megvan az irány és mint egy ruhát, össze lehet hajtogatni, és zsebben is lehet hordani .

 

Ezután Brokkr sora következett. Odaadta Odinnak a gyűrűt, és elmondta, hogy minden kilencedik éjszakán nyolc magához hasonlót cseppent. Freyrnek a vaddisznót adta, ami nem csak a földön, de a levegőben és a vízen is képes volt járni. Gyorsabban, mint egy ló, nem számít hogy nappal vagy éjszaka van, vagy épp ködös az idő, a sörénye és a bundája mindig ragyogóan világít bármerre megy. Végül odaadta Thornak a kalapácst, amelyet semmi sem tud megállítani, bármennyire kemény is legyen, és hogy sosem törik el. Ezenkívül, bármilyen messze is dobja, mindig visszatér a kezébe. Olyan kicsi is lehet, hogy a zsebében is kényelmesen elfér. Egy apró hibája volt: eléggé kicsi volt a nyele.

Az istenek úgy vélték hogy a kalapács a legértékesebb kincs az összes közül, mivel ez biztosította a legjobb védelmet fagyóriások ellen, és ezért úgy döntöttek, hogy Brokkr nyeri a fogadást. Ezután Loki, felajánlotta a fejét, a törpe azonban azt mondta, hogy nem várhatja el tőle, hogy lefejezze.

- Kapj el akkor! -  szólt Loki, és a törpe nyomban utána eredt, hogy elkapja De Loki ekkor már messze járt, mivel olyan cipő volt rajta, amellyel képes volt a levegőn és a tengeren keresztül is futni. Brokkr megkérte Thort, hogy kapja el az Ármányost, és a Mennydörgő el is kapta. A törpe már majdnem levágta Loki fejét, amikor Loki azt mondta, hogy az egyezség a fejéről szólt, és nem a nyakáról. Brokkr feldühödve egy szíjat és egy kést vett a kezébe, és megpróbált lyukakat csinálni Loki ajkaiba, hogy aztán összevarrja azokat. A kés azonban nem volt hatásos, így hát testvére árját vette kölcsön. Sikerült is ezzel győznie. A szíjat, amivel Loki száját bevarrták, Vartarinak nevezik.

A történet az idők kezdetéig nyúlik vissza, mikor Odin és két testvére befejezték a világ teremtését. Mindent elrendeztek, és az óriások, törpök és egyéb lények is elfoglalták már helyüket a kilenc világ egy-egy részén. Ám az óriások - vagy más nevükön jötunok - nagy gondot jelentettek, nem csak a Midgard világában élő embereknek, hanem az égi birodalomban lévő isteneknek is. A fényes Ászok nem tudtak békében élni az állandóan fenyegető veszélyel. Egy napon egy idegen állított be hozzájuk, és felajánlotta, hogy hatalmas várfalat épít Ászgárd köré, amit még az óriások sem tudnak ledönteni. Három telet kért, hogy elkészüljön, és jutalmául Freyját kérte feleségül, valamint a Napot és a Holdat az égről.

 

Az istenek tanácskozásra gyűltek, hogy eldöntsék, mit kezdjenek az idegen ajánlatával. Az ár, amit követelt igen nagy volt, és úgy vélték, inkább lemondanak róla, amikor az ármányos isten, Loki felszólalt, hogy előálljon tervével. Azt ajánlotta, hogy fogadják el az istenek az építőmester feltételeit, de egy tél alatt építse meg a falat, és senkinek a segítségét sem kérheti az építésben. Hogyha egy kő is hiányzik az utolsó téli nap végén, akkor lemondhat jutalmáról. Az idegen beleegyezett az Ászok feltételeibe, meg is esküdtek arra, hogy mindkét fél állni fogja a szavát. Egy dolgot kért csak: hogy lova segíthessen neki a munkálatokban, amit - Loki tanácsára - meg is engedtek.

 

Az istenek meglepetten nézték, hogyan bír el ennyi sziklakövet a lova, majdnem kétszer annyit, mint ő maga. A fal szépen és gyorsan épült. Az istenek már előre aggódtak, hogy mi lesz, ha sikerül felépítenie a falat időben. Az utolsó előtti napon, mikor már csak a kapu hiányzott, tanácskozásra gyűltek, hogy megvitassák, hogyan is lehetséges ez, és kinek a hibája, hogy a mester ilyen gyorsan felépítette a várfalat. Aztán rádöbbentek, hogy Loki beszélte rá őket arra, hogy fogadják el az ajánlatot és addig kérdezgették, míg bevallotta, hogy ő már az elején is tudott erről, hogy könnyedén befejezi a várfalat, még ennyi időn belül is, mivel együtt tervelték ki az egészet. Az istenek halálbüntetésre ítélték az árulót, hacsak nem tudja valahogyan megakadályozni, hogy az építőmester befejezze a várkaput. Loki megfogadta, hogy bármit megtesz, csak hogy az életét mentse, és hogy megállítsa az idegent. Még aznap éjjel, mikor az építőmester éppen a kövekkel tartott Ászgárd fele, egy szép kanca szökött elő a fák közül, és rányerített az ő ménjére. A hatalmas mén rögtön felkapta a fejét, és szaladt a kanca után, míg le nem hagyta az építőmestert, aki megpróbálta elkapni a lovát. Mikor lerázták őt, a két ló össze is házasodott. Kis idővel később megszületett egy igen különleges kiscsikó, egy ködszínű, nyolclábú táltos. Kiderült, hogy a mén, amely az építőmester lovát elcsalta, igazából Loki volt, a bajkeverő.

 

Az építőmester nem tudta időre befejezni a munkáját, elkezdett tombolni, és fel is fedte igazi alakját, hogy ő egy jötün. Habár az óriások ravaszak és értenek a szemfényvesztéshez, valamint sokféle alakot is öltenek, haragjuk felfedi őket. Mérgében lerombolta a falat, amit épített,  de szerencsére megérkezett Thor, a Mennydörgő, és kalapácsával fejbe sújtotta a dühöngőt. A ködszínű, nyolclábú ló Odin lova lett, és hűségesen hordozta őt oda, ahová éppen útnak indult, legyen az akár a világ legtávolabbi pontja…