A történet az idők kezdetéig nyúlik vissza, mikor Odin és két testvére befejezték a világ teremtését. Mindent elrendeztek, és az óriások, törpök és egyéb lények is elfoglalták már helyüket a kilenc világ egy-egy részén. Ám az óriások - vagy más nevükön jötunok - nagy gondot jelentettek, nem csak a Midgard világában élő embereknek, hanem az égi birodalomban lévő isteneknek is. A fényes Ászok nem tudtak békében élni az állandóan fenyegető veszélyel. Egy napon egy idegen állított be hozzájuk, és felajánlotta, hogy hatalmas várfalat épít Ászgárd köré, amit még az óriások sem tudnak ledönteni. Három telet kért, hogy elkészüljön, és jutalmául Freyját kérte feleségül, valamint a Napot és a Holdat az égről.

 

Az istenek tanácskozásra gyűltek, hogy eldöntsék, mit kezdjenek az idegen ajánlatával. Az ár, amit követelt igen nagy volt, és úgy vélték, inkább lemondanak róla, amikor az ármányos isten, Loki felszólalt, hogy előálljon tervével. Azt ajánlotta, hogy fogadják el az istenek az építőmester feltételeit, de egy tél alatt építse meg a falat, és senkinek a segítségét sem kérheti az építésben. Hogyha egy kő is hiányzik az utolsó téli nap végén, akkor lemondhat jutalmáról. Az idegen beleegyezett az Ászok feltételeibe, meg is esküdtek arra, hogy mindkét fél állni fogja a szavát. Egy dolgot kért csak: hogy lova segíthessen neki a munkálatokban, amit - Loki tanácsára - meg is engedtek.

 

Az istenek meglepetten nézték, hogyan bír el ennyi sziklakövet a lova, majdnem kétszer annyit, mint ő maga. A fal szépen és gyorsan épült. Az istenek már előre aggódtak, hogy mi lesz, ha sikerül felépítenie a falat időben. Az utolsó előtti napon, mikor már csak a kapu hiányzott, tanácskozásra gyűltek, hogy megvitassák, hogyan is lehetséges ez, és kinek a hibája, hogy a mester ilyen gyorsan felépítette a várfalat. Aztán rádöbbentek, hogy Loki beszélte rá őket arra, hogy fogadják el az ajánlatot és addig kérdezgették, míg bevallotta, hogy ő már az elején is tudott erről, hogy könnyedén befejezi a várfalat, még ennyi időn belül is, mivel együtt tervelték ki az egészet. Az istenek halálbüntetésre ítélték az árulót, hacsak nem tudja valahogyan megakadályozni, hogy az építőmester befejezze a várkaput. Loki megfogadta, hogy bármit megtesz, csak hogy az életét mentse, és hogy megállítsa az idegent. Még aznap éjjel, mikor az építőmester éppen a kövekkel tartott Ászgárd fele, egy szép kanca szökött elő a fák közül, és rányerített az ő ménjére. A hatalmas mén rögtön felkapta a fejét, és szaladt a kanca után, míg le nem hagyta az építőmestert, aki megpróbálta elkapni a lovát. Mikor lerázták őt, a két ló össze is házasodott. Kis idővel később megszületett egy igen különleges kiscsikó, egy ködszínű, nyolclábú táltos. Kiderült, hogy a mén, amely az építőmester lovát elcsalta, igazából Loki volt, a bajkeverő.

 

Az építőmester nem tudta időre befejezni a munkáját, elkezdett tombolni, és fel is fedte igazi alakját, hogy ő egy jötün. Habár az óriások ravaszak és értenek a szemfényvesztéshez, valamint sokféle alakot is öltenek, haragjuk felfedi őket. Mérgében lerombolta a falat, amit épített,  de szerencsére megérkezett Thor, a Mennydörgő, és kalapácsával fejbe sújtotta a dühöngőt. A ködszínű, nyolclábú ló Odin lova lett, és hűségesen hordozta őt oda, ahová éppen útnak indult, legyen az akár a világ legtávolabbi pontja…