Származási ország: Norvégia

Eredeti feladata: vadászkutya

Marmagassága: 32-38 cm

Súlya: 7 kg

 

 

Jelleme

 

A lundehund vidám, csintalan, igen mozgékony és lelkes kutya. Hajlamos az akaratosságra is, de nem makacs. Értelmes, sőt ravasz fajta. Nagyon szereti az embereket, de egyedül is elvan. Ritkán ugat, de ha valami bajt érez, akkor kiereszti hangját.

 

Társas viselkedése

 

Általában jól kijön a fajtársaival és a gyerekkel is, és a háziállatokkal való kapcsolata is problémamentes. Az idegenekkel többnyire közönyösen viselkedik, és hosszabb időn át óvatos marad.

 

Szőrzetápolási igénye

 

A lundehund szőrzete átlagos mennyiségű ápolást igényel. A vedlési időszakban kártolókefével lehet a legkönnyebben eltávolítani az elhalt és kilazult szőrszálakat. A karmait röviden kell tartani.

 

Tanítása

 

E fajta nevelésében a lehet legnagyobb változatosságra kell törekedni, mert ha túl sokszor kell ugyanazt a gyakorlatot megismételnie, szinte bizonyosan fel fog lázadni. Ha viszont a gyakorlatokat szórakoztató módon tálalják neki, akkor gyorsan és hatékonyan tanulja meg a parancsokat, és általában, elégedett is lesz. Nagyon fontos, hogy a gazdája mindig következetes és egyértelmű legyen.

 

Mozgásigénye

 

A fajta a mozgásigény terén is átlagosnak mondható, de szereti, ha van mit csinálnia. A rendes napi séták és némi játék a kertben általában már kielégítik a norvég lundehund mozgásszükségletét. Mindenképpen említést érdemel, hogy ez a kutya remekül el tudja szórakoztatni önmagát is a labdázással és más hasonló dolgokkal. Ha a gazdája szereti a hosszú sétákat, a lundehund szívesen vele tart, hiszen hosszú órákig bír gyalogolni anélkül, hogy elfáradna.

 

Alkalmazásai

 

Ez a ritka kutya manapság már nem gyakorolhatja eredeti feladatát, ezért elsősorban társként tartják. Gyorsasága és ügyessége miatt érdemes lehet elindítani az ügyességi próbákon.

 

Egyéb tudnivalók

 

A szakértők nem tudnak megegyezni abban, hogy ez a rendkívül ritka fajta a canis familiaris (azaz a házi kutya) fajtába tartozik-e. Lehetséges ugyanis, hogy inkább a canis ferus (ősi vadkutya) fajtának tagja, mivel több olyan vonása is van, amelyek más fajtáknál nem fordulnak elő. Képes például elzárni a fülét, hogy megvédje azt a belé hulló portól és sártól, amikor a sziklahasadékokban kúszik. Ezt a képességét olyankor is felhasználja, ha nem tetszik neki a gazdájától kapott parancs. Ráadásul minden lábán hat lábujja és nyolc talppárnája van. A lundehund az egyetlen olyan kutyafajta, amely oldalra is ki tudja nyújtani a mellső lábait. Az a képesség nem ismert fajtáknál, hogy a fejét teljesen vissza tudja hajtani a háta fölött - ennek a szűk sziklahasadékokon való átkúszás közben veheti hasznát.

 

Tovább: A norvég (norsk) lundehundot több mint négyszáz éve arra tanították, hogy lundákat fogjon el élve Vaeröy és Röst szigetének meredek sziklái között, és gazdájához vigye őket. A szép, ma szigorúan védett madarak barlangokban élnek fűvel benőtt, meredek, nehezen megközelíthető sziklákon. Ehhez a speciális feladathoz a lundehund néhány sajátos tulajdonságot fejlesztett ki. így öt kifejlett lábujja van viszonylag nagy talppárnával és két kiegészítő farkaskarma a csúszós sziklákon való biztosabb lépés végett. Hogy ügyesebben tudjon bebújni a barlangokba, mellső lábait 90 fokban el tudja fordítani, vagyis tökéletesen kinyújtja a testétől. Fülét a nedvességtől és a piszoktól védendő be tudja hajtani és becsukni a fülkagylóját. Úgy tűnt, a madarak vadászati tilalma ennek az egyedülálló fajtának a sorsát is megpecsételi, kutyabarátok azonban idejében meg tudták menteni. Kezdetben tiltották kivitelét az országból, mert olyan kevés tenyészállat volt. Ma már itt-ott kiállításokon is lehet látni lundehundot. Temperamentumos, figyelmes, ragaszkodó kísérő, idegenekkel szemben tartózkodó. Gyűrűs farka van. Színe: vörös-barna fakóig fekete szőr-végekkel vagy fekete vagy szürke fehér jegyekkel vagy fehér sötét jegyekkel.

A finn kopó norvég megfelelője. Sok szempontból hasonlítanak egymásra, eredetük közös, s hazáján kívül egyik sem ismert. A norvég kopó erős, robosztus alkatú kutya, bármilyen éghajlathoz és terephez képes alkalmazkodni. Rendkívül jó vadász, akár egy álló napig képes megállás nélkül követni a zsákmányt. Azt mondhatnánk, inkább maratoni futó, mint sprinter.

 

 

Testi adottságok

 

A kan ideális marmagassága 53 cm, a szukáé 50 cm, 3 cm-es eltérés elfogadott. Ennek a közepes termetű kutyának az izomzata és a csontozata jó felépítésű, testes, megjelenése mégis elegáns és arányos, cseppet sem tűnik lomhának. Koponyája domború, stopja kifejezett, nem horpadt, arcorra szögletes, orrnyerge széles, orrtükre fekete. Nagy, kerek, sötét szemei adják e szép és közkedvelt kutyának a kifejező tekintetét. Fülei középmagasan tűzöttek, szélesek, elkeskenyednek, mérsékelten hosszúak, lelógók, nem kunkorodnak. Szőre erős, sűrű, szépen fénylik, nem túl rövid, egyszínű fekete vagy a kék különféle árnyalatai sárgásbarna vagy fehér foltokkal. A szőrzeten megengedettek a nagy foltok, de sosem boríthatnak a testfelület felénél nagyobb részt, ez ugyanis a hivatalos szövetségek állásfoglalása szerint erősen megkérdőjelezi a fajta tisztaságát.

 

Jellem és alkalmazkodóképesség

 

A norvég kopó ideális társ, környezetéhez kedves, a gyerekekkel nagyon toleráns, ha egyszer megismerte és megszokta őket. Jól tartható más kutyákkal együtt, általában véve nagyon nyugodt. Gyorsan tanul.

 

Gondozás és testmozgás

 

Ugyanazok a tanácsok adhatók, mint a finn kopó esetében, plusz még azt, hogy ügyeljünk fülei tisztaságára. Terepi viszonyok kötött legyünk különösen óvatosak, nehogy kirándulás közben kutyánk elkóborolhasson.

 

Leírása

 

Közepes termetű, négyszögletes testalkatú kutya. Feje hosszú, arcorri része szögletes. Szeme sötétbarna. Füle lelóg. Törzse erőteljes, izmos. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak. Farka a csánkig ér, lelóg, ha figyel, vízszintesen tartja. Szőrzete sűrű, rövid, testhez simuló. Színe fekete vagy kékesfekete pöttyös. Marmagassága 50-55 cm (kan), ill 48-53 cm (szuka); testtömege 16-22 kg.

 

Eredete

 

Norvégiában kialakult, őshonos fajta.

 

Tulajdonságai

 

Tenyésztői szerint egyenes jellemű, szívós, igénytelen, munkaszerető, könnyen, gyorsan tanul. Lényegében csak a skandináv országokban népszerű, másutt nemigen ismerik.

 

Alkalmazása

 

A dunker hazájában igen sokra tartott, elismert vadászkutya. A kopók családjába tartozik, de ma már kedvtelésből is tartják.

Származási ország: Norvégia

Eredeti feladata: vadászkutya

Marmagassága: 49-52 cm

Súlya: 19-23 kg

 

 

Jelleme

 

A norvég elkhund mozgékony, egyszerű, magabiztos kutya, barátságos és kiegyensúlyozott természettel. Józan és eléggé szívós, a szaglása pedig kiváló. Ha úgy érzi, hogy valami nincs rendben, azt ugatással jelzi, s veszély esetén családja védelmére kel. Ennek ellenére nem igazi házőrző. Meglehetősen értelmes, és bár szeret családja közelében lenni, az is vitathatatlan, hogy független, önálló akaratú kutya.

 

Társas viselkedése

 

Az idegenekkel szemben kissé tartózkodó, a család barátait azonban rendszerint lelkesen üdvözli. A gyerekekkel jól kijön, de azt nem tűri, hogy bosszantsák. Más kutyákkal rendszerint nincsen semmi baja, de a norvég elkhundok között is akadnak dominánsabb természetű egyedek. Ha nincs hozzászokva a macskákhoz és az egyéb háziállatokhoz, akkor az azokkal való találkozás gondokat okozhat, ám ha megfelelően szocializálták, akkor általában jól kijön velük.

 

Szőrzetápolási igénye

 

A norvég elkhund szőrzete viszonylag kevés törődést igényel. A vedlési időszakban egy kétsoros fémfogú fésű a legalkalmasabb az elhalt és kilazult szőrszálak eltávolítására. A sarkvidéki ebek többségéhez hasonlóan a norvég elkhundnak sincs kutyaszaga. Szőrzete a víznek és a szennyeződésnek is ellenáll, ami azt jelenti, hogy fürdetés vagy úszás után gyorsan megszárad, a piszok pedig könnyen letörölhető róla.

 

Tanítása

 

Noha ez a kutya kissé önfejű, és nem fog engedelmesen heverészni gazdája lábánál, mégsem annyira önálló természetű, mint más skandináv vadászkutyák. A nevelése során igen fontos, hogy a gazdája határozottan, ugyanakkor szeretettel és igazságosan bánjon vele. Jelleme fejlődésére nagyon rossz hatással lehet a szigorú büntetés és a megerőltető képzés. Ha úgy érzi, hogy igazságtalanul büntetik, a norvég elkhund mélyen megbántódhat, amit azzal fejez ki, hogy hosszú időn át tudomást sem vesz az őt sértő személyről. Képzése során nagy figyelmet kell fordítani a "hozzám!" parancs teljesítésére.

 

Mozgásigénye

 

Noha évtizedek óta sok norvég elkhundot tartanak társként, a fajta még ma is közel áll természetes állapotához. Igazi munkakutya, amelynek naponta legalább egy órányi lehetőséget kell adni mozgásigénye kielégítésére. Gazdája nyugodtan elviheti kerékpáros sétáltatásra, vagy mondjuk hosszú túrákra. Minden kutya imád szabadon rohangálni az erdőben - ez alól a norvég elkhund sem kivétel, ám ha megérzi valami vad szagát, nagyon valószínű, hogy úrra lesz rajta a vadászösztöne. Az eleget mozgó kutya a lakásban nyugodtan fog viselkedni.

 

Alkalmazásai

 

Származási országában főként a szarvas vadászatra használják, máshol viszont elsősorban családi kutyaként tartják. Meg lehet kísérelni például az ügyességi próbákon való indítását, de mindig legyen a fő szempont, hogy a kutya jól érezze magát.

 

Egyéb tudnivalók

 

Vannak tiszta fekete színű példányok is, amelyeket némi fehér rajzolat díszít. Ezeket külön fajtaként tartják számon (norvég fekete elhund), és viszonylag ritkák.

 

Származási ország: Norvégia

Eredeti feladata: juhászkutya és vidéki házőrző

Marmagassága: 41-47 cm

Súlya: 13-19 kg

 

 

Jelleme

 

Értelmes, erős, energikus, a szabadban fáradhatatlan kutya, amely a lakásban azonban nyugodtan viselkedik. Kedves, a gazdája és a családja iránt odaadó. Éber és figyelmes, nagyon szeret ugatni. Bátor, magabiztos, és igen jó az alkalmazkodókészsége. Egyszerű természetű eb, amely vidáman éli az életét.

 

Társas viselkedése

 

Rendszerint nagyon jól kijön a gyerekekkel, a kutyákkal és az egyéb háziállatokkal is. A látogatók érkezését igen hangos csaholással jelzi, de ennél többet nem tesz; a házat nem védi meg.

 

Szőrzetápolási igénye

 

Szőrzete gondos ápolása nem túl nehéz feladat. A vedlési időszakban egy kártolókefével kell eltávolítani az aljszőrzet és a fedőszőrzet elhalt és kilazult szőrszálait. A megfelelően gondozott norvég buhundnak nincs kutyaszaga.

 

Tanítása

 

Ez a kutya nagyon értelmes és szívesen tanul, ugyanakkor igen érzékeny is. Emiatt a szigorú nevelési módszerek nem ajánlhatók nála. Nevelése során következetességre és változatosságra kell törekedni.

 

Mozgásigénye

 

A norvég buhund energikus és hihetetlenül kitartó kutya, amely nem szereti a tétlenséget. Rendszeresen meg kell engedni neki, hogy póráz nélkül kifutkossa magát. Erős terelési ösztöne miatt soha nem távolodik túl messzire a gazdájától. Ha kimarad egy-egy napi mozgás, a kutya könnyen elviseli.

 

Alkalmazásai

 

Eleven természetű és kiváló értelmi képességei miatt alkalmas egyes kutyás sportokra, például az ügyességi próbákra és a labdázásra (flyball). A sok ismétléssel járó engedelmességi próbák azonban nem neki valók.